A beszédről

A Seneca Stúdió szakmai koncepciója szerint a beszédtechnika és kommunikáció fejlesztése öt pilléren nyugszik.
Ezek a következők:

• koncentráció
• légzés (lazítás)
• hangadás
• kiejtés
• kifejező beszéd és nonverbális kommunikáció

Koncentráció

A gyakorlatok célja a beszédhez és a kommunikáció sikeréhez elengedhetetlen, több csatornán is ébren tartható figyelem fejlesztése. Alkalmazása során megszilárdul a „belső beszéd” képessége, ami jó hatással van a közvetlen memória csiszolására is. Ezáltal kialakul, illetve fejlődik a tárgyalási technikának az az eleme, hogy képesek vagyunk a partnerünkre figyelni, miközben mégis erősen koncentrálni tudunk saját következő mondandónkra, argumentációnkra. Kitűnően alkalmas még ez a feladatsorozat a ritmusérzék fejlesztésére, az „egyenletes lüktetés” érzékeltetésére, szabályos megvalósítására. Ez a lüktetés - belsővé válva - segíti a szép, tagolt beszédmód kialakítását, különösen a hadaró típusú beszéd esetén.

Légzés (lazítás)

A légző gyakorlatokat eleinte mindig lazító gyakorlatok vezetik be. Ennek oka, hogy a jó beszéd alapkövetelménye a beszélő laza, oldott testi-lelki állapota. A szisztematikusan felépített (Do In elemekkel gazdagított), változatosan alkalmazott lazító, nyújtó hatású mozdulatokkal és az önmasszázs segítségével létrejön a helyes légzéstechnika és hangadás elsajátításához szükséges fizikai (testi) és lelkiállapot. A légzés fejlesztésénél igyekszünk kialakítani az ún. „rekeszlégzést”. Ezzel kettős célt valósítunk meg. Egyrészt törekszünk arra, hogy a tüdő teljes térfogatát használva nagyobb kapacitást érjünk el. Másrészt megtanítjuk a „gazdaságos levegőbeosztás” technikáját, vagyis azt a képességet, hogy mindig éppen annyi levegőt szívjunk be, amennyi az adott szövegmennyiség, „szólam” elmondásához szükséges. Ezzel azt is elérjük, hogy ne kelljen indokolatlanul, az értelmi-érzelmi egységeket megtörve, „szükségből” levegő után kapkodnunk. A légző gyakorlatokat fekve, ülve, állva lehet végezni, szöveg nélkül, majd egyre nehezedő szövegeket mondva, olvasva. Felnőtt korban – ha ez komolyabb nehézségeket okoz – nem ragaszkodunk mindenáron a rekeszlégzés kialakításához. Két dolgot azonban mindenképp megtanítunk: azt, hogy milyen technikával lehet elkerülni, hogy a légzés látható és/vagy hallható legyen. A túl hangos, kapkodó, illetve a vállak, a mellkas feltűnő emelkedésével-süllyedésével járó légzés ugyanis jelentős akadálya lehet a valóban hatékony verbális kommunikációnak.

Hang

A hang a szóbeli és a nem szóbeli közlésnek egyaránt eszköze. A hang: hatalom. Egy kellemes orgánum sokszor elég arra, hogy tulajdonosába tömegek legyenek szerelmesek. Sok színész sikeres pályáját hangja különleges, egyéni színének köszönheti. A jó szónok hangjával buzdít, lelkesít, tömegeket mozgósít. Ha az előadó hangja tiszta, csengő és dallamos, sokkal könnyebb hallgatóként a mondanivalót tartalmilag is követni. A hang azonban árulkodik is. Könnyen elárulja, milyen viszonyban vagyunk önmagunkkal, a hallgatósággal és az üzenet mindenkori tartalmával. Tudósít a beszélő pillanatnyi állapotáról, valamint arról, hogy a közlés folyamata éppen az ösztönök, az érzelmek vagy az intellektus vezérlésével zajlik. A hang képzését, a hangadás oldottságának kialakítását, színeinek gazdagítását a SzóraHANGoló Szeminárium kiemelt feladatának tekinti. Ezen a területen érhető tetten leglátványosabban a beszéd és a személyiség szoros összefüggése. A beszéd oktatásának e területén megfelelő szakértelem híján sajnos károkat is lehet okozni. Célunk: a „mellrezonanciával felerősített középhang” kialakítása. Ez azt jelenti, hogy a beszélő fiziológiai adottságai (hangszalagok hosszúsága, vastagsága) által meghatározott a hang magassága, terjedelme, színezete. Viszonylag sokan vannak, akik nem a megfelelő hangmagasságot használják a beszédhez, hanem annál magasabbat vagy mélyebbet. Rendkívül elterjedt a monoton hangadás, a hangterjedelem erős beszűkülése is. Ezek a hangképzési rendellenességek azért károsak, mert a gége izmainak egyoldalú terhelését jelentik, aminek sok beszéd esetén túl gyors kifáradás és tartós rekedtség (diszfónia) lehet a következménye. Ennek javítása súlyosabb esetekben csak medicinális eszközökkel lehetséges, és az ezt követő beszédtechnikai terápia rendkívül hosszadalmas. Viszonylag ritkábban fordul elő a hang túlzott, zavaróan erős nazális színezete. Ezen a lágyszájpad izmainak különböző gyakorlataival tudunk segíteni. A hangadás fejlesztésénél első feladat a „valódi” hangmagasság megkeresése, majd a hang színesítése, a test rezonanciaüregeinek (mellüreg, szájüreg, az arc- és a koponya üregei) bekapcsolásával a hang fölerősítése, „hangosítása”. Ügyelünk arra, hogy mindez erőlködésmentesen történjen, és arra, hogy a hang erősségének fokozása ne járjon együtt a hang magasságának növelésével („mélyen hangosan”). A jó hangadás, csakúgy, mint a jó légzés, kizárólag oldott, laza állapotban jöhet létre. Ezért ezek a gyakorlatok is rendszerint játékosan, és sokszor valamilyen mozgással összekötve folynak. Eleinte szöveg nélkül, majd rövid, könnyen megjegyezhető szövegeket vagy automatizmusokat használva dolgozunk. Később szövegeket adunk, ahol a tanultak gyakorlati alkalmazására nyílik lehetőség. Légzés és hang: a test és ez által a személyiség integrált alkotóelemei. Amikor beszélünk, hangunk érzelmeinket közvetíti. Ennek minőségét a testünk határozza meg. A testtel, a légzéssel és a hanggal folytatott munka által lehetőség nyílik a személyiség és a hang összehangolására.

Kiejtés

A magyar artikulációs bázisnak megfelelően a kiejtéssel szemben támasztott követelmények a következők:
széles magánhangzó ejtés
a sziszegők (sz-z-c, s-zs-cs) pontos ejtése
az r hang nyelvhegyi, 3-4 perdülete
a szóvégek, különösen a zárhangok pontos ejtése
a hosszú és rövid hangok jól érzékelhető elkülönítése
határozott zöngeképzés (a zöngés-zöngétlen pároknak nyelvünkben jelentés megkülönböztető szerepe van)

A témaegység bevezető szakaszában az ajak- és nyelvmozgások ügyesítése és az akaratlagos mozgásirányítás kialakítása, erősítése a cél. Ezeket szöveg nélkül vagy szöveggel, esetleg értelmetlen szótagsorokkal (ciklizálás) végezzük, ügyelve a felsorolt alapelvek gyakorlati megvalósítására és fokozatosságára. Később szövegek kerülnek elő, amelyek már a kiejtés bizonyos fokú virtuozitását is megkövetelik.

Kifejező beszéd

Az ún. „mondatfonetikai eszközök”: a hangsúly, a hanglejtés, a ritmus, a tempó és a szünetek alkotják a kifejező beszéd fegyvertárát. Megfelelő, változatos alkalmazásuk a helyes, magabiztos és érthető közlés megfelelő színvonalának biztosítéka. A hangsúly a magyarban mindig a szó első szótagjára kerül. Egy-egy gondolati egységen belül vannak ún. főhangsúlyok, amelyek a megfelelő nyomaték által a lényeg kiemelését szolgálják. A hangsúlyok teljes mellőzése, vagy ellenkezőleg: az erőteljes, túlzott hangsúlyozás (minden szó egyforma nyomatékot kap) egyaránt rontja a megértés színvonalát. A hanglejtést anyanyelvünkben az ereszkedő dallamvonal jellemzi. A korunkban egyre erőteljesebb angolszász befolyás hatására azonban igen elterjedt a szavak utolsó szótagjának, és a kérdő mondatok végének „fölkapása”. A beszédtempó az utóbbi időben szédületesen felgyorsult. A professzionális szintű közlésnek hatásos eszköze a tempó váltogatása, a szünetek helyének, időtartamának helyes megválasztása, mert ez nagyban segíti a befogadást. A ritmus a hosszú és rövid szótagok szabályos váltakozását jelenti. A beszéd díszítő elemei között ez az egyik legfontosabb és sajnos a legmostohább terület, pedig a 19. században még a világ 3 legszebb ritmusú nyelve közé tartozott a magyar. A kifejező beszéd fejlesztését automatizmusok gyakorlásával kezdjük, majd rövid mesék olvasásával folytatjuk, mert a mesék különösen alkalmasak a felsorolt sajátosságok jó begyakorlására. A könnyen ritmizálható, sok zenei elemet tartalmazó versek (pl. Weöres Sándor művei) használata az előadásmódot színesebbé, hajlékonyabbá és ez által hatásosabbá teszik.

Nonverbális kommunikáció

Főleg a szavak nélküli közlés gyakorlását végezzük itt, de előfordul, hogy beszédes gyakorlatokat is alkalmazunk, ha a metakommunikációs elem dominál benne.
Területei:

• hang (vokalitás)
• megjelenés (test stilizáció)
• testbeszéd (kinéma rendszer)
• térköz (elhelyezkedés, egymáshoz való viszony szabályozása)
• érintés (kézfogás, kézcsók, stb.)
• gesztus (kézmozdulatok)
• mimika (arcjáték)
• tekintet (tartás, szórás)

A témaegység gyakorlataival áttekintjük és átéljük a metakommunikációs csatornáknak a szóbeli közlést támogató (kongruens), vagy esetleg annak ellentmondó (inkongruens), gátló hatását. A hanggal kiemelten foglalkozunk, mert ez a nem- szóbeli közlés egyik kiemelt jelentőségű csatornája. A hang az egyetlen olyan közvetítő elem, amely a közvetlen interperszonális kommunikáció közéleti, üzleti formáiban kivétel nélkül mindig szerepel: prezentációk, üzleti tárgyalások, call-centerek, szónoki beszédek, média-megszólalások, stb.
A verbális kommunikáció három rétege:

• kifejezés
• tájékoztatás
• befolyásolás

A kifejezés a beszélő (információadó) állapotáról tudósít, a tájékoztatás a környezetre, a külvilágra vonatkozik, a befolyásolás pedig a hallgatóra (információvevő) irányul, vagyis azt közvetíti, amit a beszélő a partnerétől elvár, nála elérni szeretne. Ebben a roppant bonyolult, több rétegű üzenet-rendszerben a kódolás és a dekódolás megannyi árnyalata, sokféle jelentéstartalma előfordulhat. A témaegység fő feladatának a kódolás és a dekódolás között adódó különbségek csökkentését tekinti. A csoporttagoktól rendszeresen érkező visszajelzések, „tükrözések” alkalmat adnak a beszélőnek arra, hogy szándékait, és a valójában elért hatást egyeztesse, értékelje, az eredeti kommunikációját eszerint módosítsa. Ehhez segítséget kap a megfelelő eszközök használatához, a kommunikációs szint csiszolásához, fejlesztéséhez. Ez az állandó visszajelzéseket adó és –elfogadó magatartás magas szintű empátiát és toleranciát, valamint kiemelkedő rugalmasságot és magabiztosságot eredményez az önismeret, az ön-elfogadás által. Ez egyben a kommunikáció kifinomultabb formáit is jelenti. A többi metakommunikációs csatorna áttekintésénél (megjelenés, testbeszéd, térköz, érintés, gesztus, mimika, tekintet) különös gondot fordítunk azoknak azonnali, a gyakorlatban alkalmazható feldolgozására. Egyszerűbb „trükköket”, könnyen alkalmazható stratégiákat, praktikus megoldásokat ajánlunk, amelyek hozzájárulnak a sikeres nyilvános szerepléshez.