A dadogásról

Mi a dadogás?
Dadogásnak az akadozó beszédet nevezzük. A dadogó időnként nem tud folyamatosan beszélni. Ez a beszédzavar a népességnek kb. 1%-ánál fordul elő. A megakadás szótagok vagy szavak ismétlése (klónusok) vagy görcsök (tónusok) formájában, legtöbbször rendszerint a szavak elején jelenik meg.  

 

Mi az oka?
Ahány dadogó van, annyiféle dadogás létezik. A dadogás komplex jelenség. Olyan tünetegyüttes, amelynek belső és külső okai vannak.

• A belső, un. „organikus” okok lehetnek örökletesek, (például a családban előforduló migrénes, asztmás, bronchitiszes, epilepsziás betegségek hajlamosítanak a dadogásra), illetve szerzettek (pl. károsodás a méhen belüli élet, a szülés során, vagy egy kisgyermekkori súlyos betegség következtében fellépő rövid oxigénhiányos állapot tehető felelőssé a hajlam megjelenéséért.
• A külső okok rendszerint olyan pszichés traumák, amelyek következtében meggyengül vagy felborul a gyerek lelki harmóniája (ilyen például az anyától, apától, szeretett személytől való hirtelen elszakadás vagy egyszerűen egy kistestvér érkezése, amelyet elválásként él meg a gyermek).

Minden akadozó beszéd dadogás?
Valódi dadogásról csak akkor beszélhetünk, ha valaki saját magát dadogónak tartja (függetlenül a tünet valódi súlyosságától).
Szakirodalmi adatok szerint a gyerekek túlnyomó részénél bizonyos életkorban megjelenik az un. „élettani akadozó beszéd”. 2-3 éves korban a gondolkodás lehagyja a beszéd fejlődését, és ebben az időben még képekben gondolkodik a kisgyermek. Tudja, hogy vannak élőlények, tárgyak, fogalmakat is ismer, de a nevük nem jut mindig eszébe. Ez nagyon bosszantó tud lenni, ezért ilyenkor gyakran előfordul, hogy elkezd akadozni a beszédben. Ez a jelenség legtöbbször magától elmúlik, amint a verbális fejlődés utoléri a gondolkodás fejlettségi szintjét. Nem is hívják ezt dadogásnak, hanem „élettani nem-folyamatos beszéd”-nek. A környezet helyesen teszi, ha nem tulajdonít túl nagy jelentőséget az egésznek. Ez nem azt jelenti, hogy csináljunk úgy, mintha nem vennénk észre! Legjobb pontosan úgy reagálni, ahogy akkor tesszük, amikor elesik a gyerek. Eleséskor magától értetődően segítünk neki felállni, megvigasztaljuk, hogy „katonadolog”; a beszédbeli botlásnál pedig pl. így szólhatunk: „hoppá, elakadtál, semmi baj, majd túl leszünk rajta”.

 

 

 

Sokan képesek voltak a dadogást leküzdésére.
Gondoljunk például Démoszthenészre, aki a legenda szerint kavicsot tett a nyelve alá, hogy megfékezze akadozó beszédét. A kavicsnak valószínűleg nem volt nagy szerepe a történetben, sokkal inkább a görög szónok saját elhatározásának, hogy a meg akart szabadulni kínzó és szégyellt beszédhibájától.

 

Van gyors segítség?
A dadogást megszüntető terápiához sok türelem kell. Évek is eltelhetnek, míg javulás mutatkozik. Minél később kezdik a kezelést, annál nehezebb, mert az eltelt idő alatt a hibás beszéd a személyiség részévé válik, mintegy „hozzá tartozik”. Ezért is ajánlatos mielőbb szakemberhez fordulni.